A spondylus kagyló története egészen az új kőkorszakig nyúlik vissza. A Földközi-tenger meleg vizeiből a Kárpát-medencébe is eljutott egykoron, s díszítette a hatalmat képviselők ruházatát vagy vált sámánok nagybecsű ékszerévé.
De ugyanilyen fontos érték volt az amerikai kontinensen is, ahol már két évezreddel az inkák előtt élők is használták és viselték a „párosság” szentségét jelképező csodaként. Az inkák vízi ritusaikban használták és a „tenger leányait” tisztelték bennük, míg a maja világ szertartásaiban jelenléte teljes mértékben összefonódott a nőiséggel, a nőiség szentségével, s lett papnők fontos rituális tárgyává, illetve díszévé. Tüskés alakja és jellegzetes színe jól felismerhető az akkori maja ábrázolásokon.
Az említett kultúrákban mind spirituálisan, mind társadalmilag, de még a kereskedelemben is olyan fontos értéket képviselt, hogy helyenként fizetőeszközként is használták.
Káprázatos színviláguk, mely a halvány sárgától a sötét narancsig, a vöröstől egészen a mély liláig terjedhet, a tengeráramlatok hőmérsékletétől változik, s ez a különleges érzékenységük is a női világ teretmtő érzékenységét jelképezi.
A tengerek és óceánok ajándékaként ezek a csodálatos kagylók évmilliók óta gazdagítják mind külső, mind belső világunkat szépségükkel, egyediségükkel és az égi világgal való rejtélyes kapcsolatukkal.
Viselésükkor mindezekkel a lélekemelő érzésekkel gazdagodhatunk, s átélhetjük a víz elem csodálatos teremtő minőségeit. Jelenlétük időtlen, egyszerre ősi és modern, az örökkévalóság káprázatos ajándéka jelenünknek.
