Az Egyiptomi Halottaskönyv, az emberiség egyik legrégibb írásos emléke rámutat arra, hogy az egyiptomiak hitték, hogy az Ég Istennője zöld kövekként ejt csillagokat a Földre. Ezeknek a földre hullott csillagoknak egyike a malachit is lehet, hiszen ennek az izgalmas mintázatokkal teli gyönyörű zöld drágakőnek a története egészen Kr.e. 4000-re nyúlik vissza. Az ókori Egyiptomban a Sínai-félszigeten és Szuezben már ekkor működtek malachit bányák.
A malachit mállási termék, a réz-szulfidok bomlása során keletkezik, a környezetében lévő karbonátokkal való kölcsönhatás során. Szép zöld színét a réznek köszönheti. Előfordulásai rézérclelőhelyekhez kapcsolódnak. A legjelentősebbek az Urál, Katanga és Zaire déli része, ez utóbbi térségben található a legjobb minőségű malachit. Elnevezése a görög malaké (mályva), illetve a malakosz (puha) szavakból eredeztethető. Az előbbi szép zöld színére, a másik a kő puhaságára utal. Egy drágakőnek kémiailag és fizikailag is ellenállónak kell lennie. A malachit puhasága és az ebből fakadó érzékenysége miatt erre alkalmatlan kéne hogy legyen, de különleges szépsége és kisugárzása miatt már az ókori emberek is olyannyira vonzódtak hozzá, hogy nemcsak tárgyakat, díszeket, de ékszereket is készítettek belőle.
A fáraók fejdíszének is egyik ékessége volt, hitték, hogy e kő tisztánlátásukat, helyes döntéshozatalukat segíti. Hathor istennőt, az egyiptomiak bőség és termékenység istennőjét, aki a zenészek istennője is volt, a Malachit Úrnőjeként is emlegették és a bányászok védelmezőjeként tartották számon. Isis istennő köve pedig egy szinte „illékony” ásvány, az azúrmalachit volt. A gyönyörű mély kék színű azurit általában a malachittal fordul elő, de az azurit nem tartós, ha vizet vesz fel átalakul malachittá. Az egyiptomiak számára legfontosabb istennőjük, a Föld és az Ég leánya, ezzel a különös, egyszerre kék és zöld színű kő által is megszólítható volt. A görögök csodaszép, a természetet megidéző zöld színe miatt Persephoné istennővel, a tavasz istennőjével hozták kapcsolatba. Az ókori rómaiak Juno istennő kövének tartották és páva kőként is emlegették, mert az istennő szent madara a páva volt, s a malachit szem formához hasonló mintázatában, a páva tollának pávaszem mintázatát vélték felfedezni. Ezeket a szem szerű mintázatokat hordozó köveket később „szem-kőnek” nevezték és hitték, hogy tulajdonosának a tisztánlátás képességét adja, s egyben előre jelzi a rossz történések közeledtét, ezért a Középkorban a szemmel verés ellen is hordták védelemül. Orosz legendák arról mesélnek, hogy aki malachitból készült serlegből iszik, az érteni fogja az állatok beszédét. Emiatt a tulajdonsága miatt lehet, hogy később Assisi Szent Ferenc alakjához is kapcsolták.
Magas réztartalma miatt nagyon erős elektromágneses mezőt tudhat magáénak, ezért a kristálygyógyászatban az aura tisztítására és a negatív energiák távoltartására használják. Nagyszerű gyógyír a szív bántalmaira, szexuális problémákra. Segít leküzdeni a depressziót és a szorongást. Mellettünk áll mikor konfrontálódnunk kell, ha félünk attól, hogy felvállaljuk adottságainkat a világ előtt. Növeli a koncentrálóképességet, segít megtalálni az egyensúlyt az ego akarata és az isteni elrendelés felismerése között. Kitűnően oldja a múlt traumákat hordozó blokkjait, hogy aztán az új kezdeteket támogassa. A születés, de az újjászületések nagyszerű kísérője is, nem véletlenül tartják a transzformáció kövének.
Fontos tudnivaló még a malachitról az is, hogy csiszolatlan formájában, valamint porként belélegezve vagy a belőle készült elixírként magas réztartalma miatt mérgezőnek számít. Érdekes módon mégis Rafael Arkangyallal, a gyógyítás angyalával hozzák kapcsolatba, sőt az új évezred köveként is emlegetik. A méregzöld és az életet adó természet zöldje között feszülő ellentmondás mélyre visz, akárcsak e nagyszerű gyógyító kő mintázata is, ha sokáig nézzük. Azt súgja, hogy zöldje sokféle mintázatot és árnyalatot rejt, úgy ahogy emberi természetünk is, s hogy az igazi gyógyulás mindig a lélek mélységeiben veszi kezdetét. Pont azokon a legsötétebb helyeken, amiktől halálosan félünk, ahol a legirritáltabbak vagyunk, ahol a legtöbb fájó titkot hordozzuk. Üzenete hát, a szembenézés erejét hirdeti, annak elfogadását, hogy a gyógyulásért, a szívünket formáló felismerésekért, az ihlet teremtő pillanataiért, akárcsak Persephonénak, nekünk is alá kell szállnunk Hádész, az Alvilág istenének birodalmába, s meg is kell halnunk ahhoz, hogy aztán újjászületésünk valóban új kezdet is lehessen, tele a teremtés felszabadító örömével, ritmusával, az igaz távlatok ösztönző erejével és a remény ígéretével.