Az akvamarinról szóló legősibb legenda szerint, ez a különleges kristály a sellők kincse volt, s ezek a titokzatos vízi lények ajándékozták ezt a légiesen tiszta világos kék, zöldeskék színű drágakövet az embereknek, ami így a vízen utazók szerencseköveként került a köztudatba már több száz évvel ezelőtt.
ELNEVEZÉS
Elnevezése a latin aqua (víz) és mare (tenger) szavakból származik és a tengervíz színére utal. A berillcsoport (berillium-alumínium-szilikátok) e jól ismert és szeretett tagja a kristályrácsba beépült vasnak köszönheti éterien kékes színét, melynek tisztaságát oly sokra tartották elődeink, hogy a lányok ártatlanságát védelmezendő szívesen használták eljegyzési gyűrűk köveként vagy ajándékozták szerelmi ajándékként, hogy tiszta erejével támogassa és őrizze a szerelmesek egymásnak tett esküjét.
LELŐHELY
Ez a pegmatitos lelőhelyeken fellelhető drágakő, melynek legszebb darabjai Brazíliában, Burmában, Indiában, Afrikában, Madagaszkáron és Oroszországban találhatók, a kezdetek óta segíti az emberiséget abban, hogy az emberekben rejlő belső óceánok bölcsessége és teremtő ereje utat találjon a világba. Örömöt, igazi békét sugároz és támogatja az önkifejezést, legyen az egy fontos beszélgetés, nyilvános felszólalás vagy akár a bensőnkben születő idea művészi kifejezése. Bátorságot, kitartást és a szembenézés erejét adja, mikor a víz elem sajátjaként fájó érzelmeink elárasztanak bennünket. Ilyen helyzetekben képessé tesz, hogy szorongásainkból felismeréseink által eljussunk az öröm állapotába, amit már senki sem vehet el tőlünk. Támogatásával intuíciónk és belső hangunk meghallása is erősödik, hogy azután eszerint legyünk képesek megnyilvánulni a világban.
HOGYAN SEGÍT?
A kristálygyógyászatban is szívesen hívják segítségül harmonizáló erejét, jótékony segítő lehet gyomor, has, lép, máj, vese és torok problémák esetén, de mindenféle allergia ellen is jó, elixírje a bőrt is tisztítja. Régen e kristályból szemüveglencséket is készítettek a rövidlátás megsegítésére, s ha ma már ezt nem is teszik, mind a mai napig segítségül hívhatjuk mindenféle szembántalom esetén. Az ókori rómaiak mérgezések ellen itták elixírjét, illetve viselték védelemként mérgezések ellen, de több más kultúrában is fellelhető nyomot hagyott, s került használatba vagy megemlítésre.
Ugyanúgy, ahogy a sellők vagy vízitündérek alakja is, más-más elnevezéssel, de szinte minden földrészen megjelenik. Legendák, mesék sőt, sokszor szemtanúk is állítják a félig haltestű teremtmények létezését, akik kultúránként változóan hol segítő, hol veszélyt hozó lényekként jelennek meg az emberek életében. A Karibi térség felfedezésekor Kolombusz Kristóf is beszámol arról, hogy útja során látott sellőket. Ezen feljegyzéseit ma azzal magyarázzák, hogy valószínűleg manátuszokat vagy más néven tengeriteheneket láthatott, hiszen ezeknek a vízi emlősöknek az alakja a távolból hathatott úgy, hogy a félig haltesű teremtményeket látta. Ha így is történt, a legenda misztikuma számomra mégsem vész el, mert egyszer egy utazásunk során alkalmam nyílt a manátuszokkal való találkozásra, s mind a mai napig egyik legkedvesebb élményemként hordozom magamban azt a szelídséget, békét, odafigyelést, amit ezek a hatalmas testű vízi emlősök tanusítottak egyik sérült társuk és egymás iránt. Üzenetük az én szívemben összecseng az akvamarin üzenetével is, hogy békét és harmóniát csak úgy találhatunk az életünkben, ha a legnagyobb kihívások közepette is felismerjük és bízni tudunk a Szeretet állandóságában és gyógyító erejében.
